2014. február 22., szombat

10. fejezet

Hazudni könnyebb könnyek között?



*Amy szemszöge:

A konyhapadlón keltem fel, közvetlen mellettem Jayel.
Nem vitás hogy kettőnk közül ki bírja jobban. Még nagyon korán lehet. Csoda hogy magamtól felkeltem.
A fürdőben kicsit rendbe tettem magam ezután kölcsönvettem némi pénzt hogy vehessek valami ehetőt.
Szerencsére az éjjel-nappali mindig nyitva van.

A bolt csak 2 saroknyira volt onnan ahol meghúztam magam, tehát egy lusta dögnek mint ami én vagyok...mondjuk ki.. ez megeröltető!

Csípős hideg szél fújt kint, még világítottak az utcai lámpák, csak egy-egy lélek kóválygott céltalan a reggeli sötétben.
Dideregve, de elértem célomat, a boltot. Egyből mentem oda, ahova a hasam vezetett az édesség és pék kaják részlegéhez. Minden finomságot összeszedtem amit csak megkívántam.
Mindent kifizettem és indultam vissza. Az utcán mostanra elaludtak a fények, sötét, rémisztő alakok bolyongtak ide-oda.

Hogy mondhatnám el Jaynek a tegnap történteket...még belegondolni is fáj nekem, nem hogy még el is mondjam...inkább elfeledném az egészet csak legyen vége...minden esetre remélem elfelejtette hogy mi történt."

Huhh-fújtam ki a levegőt....ennyi elég is lesz tettem el a könyvet mert már lassan eljött a megbeszélt találkozó ideje a barátaimmal-Anya elmentem, majd jövök!-csuktam be magam után az ajtót.
Kezdek ettől a könyvtől kicsit ijedős lenni mikor kikeveredek az utcára. 

***

Mikor hazaértem felmentem a szobámba hogy folytathassam az olvasást. Igazi könyvmoly leszek a végén...
Nem volt ott ahova tettem...igazából sehol se találtam.
-Anyaaaaaa!-ordítottam de semmi válasz.
-Apaaa! Hol van anya?-rohantam le az emeletről.
-Nemrég ment el a barátnőivel. Csajos estét tartanak vagy mi. amíg nem zavar a focinézésben addig minden rendben van. De miért is keresed?
-Öhh.. semmi, nem fontos, majd megkérdezem tőle ha hazajött.
Te jó ég.. és mi van ha kidobta?! Vagy ha beleolvasott..az még a kisebb baj lenne..
Egy örökkévalóságig tartott mire anya végre hazaér...
-Anya anya anyaaaa-futottam oda hozzá-Hova tetted azt a vastag kopott régi könyvet?
-Amit az asztalodon hagytál?
-Igen azt!
-A tankönyves fiókodba tettem. ott nem nézted?
-Anya nyár van... persze hogy ott nem....-elővettem a könyvet a rejtekéből és folytattam volna tovább az olvasását amikor megjelent a drága testvérem.
-Mit akarsz?
-A szénceruzáidért jöttem. Az enyémeket nem találom.
-Talán ha egy kisebb rendet tartanál, akkor megtalálnád.. de csak talán.
-Csak add oda a ceruzákat és már itt se vagyok.
-Próbálj vigyázni rájuk...-nyújtottam felé a ceruzákat amik a szemem fényei.
Imádok rajzolni és a szénceruza alap eszköz egy jó rajzhoz. Amint bátyám elhagyta a szobámat belemerültem a könyvbe.
"Amikor visszaértem a lakásba Jay még mindig a padlón aludt. Lepakoltam a konyhapultra és elkezdtem bevonszolni a lakótársamat a szobájába.
A küszöbön átérve elkezdett nyöszörögni. Kicsit megböködtem hogy biztos legyek benne, még mindig mélyen alszik. Felszenvedtem az ágyára és miután betakartam, egy ideig néztem ahogyan alszik. Mindig is szerettem nézni az embereket ahogyan aludtak. Ilyenkor békésnek és nyugodtan tűntek.
-Mióta nézel?-nagyon megijedtem amikor elkezdett beszélni.
-Egy ideje...azt hittem alszol.
-Elég nehéz aludni miközben az embert megpróbálják az ágyába ráncigálni-a szeme még mindig csukva volt.
-Nem tehetek róla hogy nehéz vagy.
-Chh.. nem vagyok nehéz, te vagy gyenge.
-Kikérem magamnak hogy gyenge vagyok!-ezzel kiviharzottam a konyhába és elkezdtem enni.
Ez az idióta követett a konyháig leült mellém és elkezdte böködni a felkarom....mintha nem venném észre.
-Ezzel most mit akarsz elérni?-néztem rá.
-Csak megnézem milyen erős vagy-folytatta a piszkálást.
-Inkább tömd a fejed.
-Ez hogy került ide?
-Egy varázsló vagyok...elmentem érte a boltba.A pénzedet pedig ne keresd mert azt a Boltban hagytam.
Nagyon kómás lehetett mert csak megvakarta a halántékát és csendben elkezdett enni.
Az ellátmány felénél járhattam, éreztem hogy jóllaktam.
-Én.. izé.. mindjárt jövök-szóltam Jaynek miközben felkaptam a kabátomat.
Lementem a ház elé elszívni egy szál cigit. Szép csendben "füstölögtem" a padon, mit sem törődve az egyre nagyobb embertömeggel. Figyelmetlenségemnek meg lett az eredménye. Újból összefutottam a kicsit se kedves ismerőseimmel. Felrohantam a lakásba nem törődve Jayel, felkaptam a táskámat és kimásztam az ablakon, közben egy sajnálomot tátogtam az értetlen fiúnak az asztalnál, az elköszönés nélküli gyors távozásért, és mert nemsokára a fogvatartóim törnek be a lakásába. Sikeresen lejutottam az utcára, igyekeztem a sötétben maradni, hátha lerázhatom őket és visszamehetek Jayhez.

***

A rémálom újra kezdődik. Csak ez járt menekülés közben a fejemben. El kell rejtőznöm. El kell menekülnöm.

2014. február 14., péntek

9.fejezet

Fogaskerék

Zene


Az a két jómadár lépett be az ajtón...Azt leshetik hogy menekülés nélkül megadom magam!
Amikor felpattantam és a táskám után kaptam hogy azzal együtt kezdjek menekülni,hát nem megfogta a táskát az egyik?
_Fracokat!-ordítottam miközben dobtam el a táskát és tepertem tovább. Szlalomoztam a sorok között hogy egy kis előnyre tegyek szert, de hiába mert ők minden polcot feldöntöttek. 

Szerencsére átjártam már párszor ezt a boltot és tudtam merre tudok meglógni hogy aztán az utcán folytathassam a menekülést.

Jay szemszöge*:


Elejtettem a dobozokat amikor láttam hogy épp egy vörös hajú lányt  üldöz két férfi....csak nem.
-Amy!!!
Úgy ismerem ezt a várost ahogyan a tenyeremet ha nem jobban, minden kis mellék utcát, sikátort az eszembe véstem, tudom merre tartanak. Gyorsan átfutottam a bolton, nem törődve a pusztítással amit ott láttam futottam tovább. 
Pont beelőztem őket mikor hirtelen megragadtam Amy karját és behúztam magamhoz a sikátorba, majd gyorsan befogtam a száját, amíg az üldözői el nem tűntek a város forgatagában.
Ijedten néztem rá, ahogy ő is rám. Nem értettem mi volt ez.
Erősen szorított, szemeiben rettegést, kétségbeesést véltem felfedezni.
Egy ideig így, csendben, a sötét sikátor mélyén rejtőztünk..
Én törtem meg a csendet.
-Mi a fene volt ez?
Semmi válasz...megböködtem egy kicsit, hátha csak elkalandozott, de nem. Hallotta minden egyes szavamat.
-Amy-kezdtem bele de közbevágott.
-Kérlek menjünk innen egy biztonságos helyre. Ott majd mindent elmesélek.
Mielőtt elindultunk volna Amy közelebb jött hozzám már amennyire ennél is közelebb tudott, éreztem lélegzetét.Egymás szemét fürkésztük.
Hirtelen odahajolt hozzám és kaptam egy puszit.
-Ezt miért?-kérdeztem mosolyogva.
-Mert megmentettél..köszönöm.

***

Hazáig kommandóztunk, eléggé eldugott helyen volt a lakásom, ezért elég biztonságos lehet.
zene
Leültem a konyhába és vártam a ma történtekre a magyarázatot.
Miért zúzták szét a boltot? Kik voltak azok? Miért üldöztek téged? Visszajönnek e még?
Ezek a válaszok megválaszolatlanok maradtak, mivel Amy a pultra tette a vodkát..

-Gondolom nem csak nézegetni szeretnéd-ezzel egy poharat is tett elém.
-Nézd-ült le mellém-Mindent el fogok mesélni, de kérlek ne most.. túl sok nekem..-Ezzel már le is döntötte az elő kört.
-Rendben van, de akkor hagyj nekem is. Héé- nyúltam a vodkás üveg felé-Ez így nem ér!
-De még mennyire hogy ér-nevetett.

***

Már az üveg aljánál járhattunk amikor Amy megszólalt.
-Az emberek olyan gonoszak. Csak a saját érdekük a cél...nagyon kevés kivétel van ez alól.. ugye te az vagy?
-Persze-öleltem magamhoz.
****************************************
Boldog Valnetin napot nektek ^^ a komikat továbbra is várom, és a csoportban még mindig van hely :DD

2014. január 18., szombat

8.fejezet

Könyvesbolt

Még mielőtt felkelt volna a nap én már talpon voltam és jártam az utcákat. Nem időzhetek itt sokáig, a végén még rámtalálnak, és visszahurcolnak. Minél messzebb vagyok tőlük annál jobb.

Gondolatmenetemet az éhség szakította félbe. Nemsokára ebéd és én még mindig nem ettem semmit. Leültem egy közeli padhoz, és elővettem a madárlátta elemózsiámat. Nem volt sok, azt sem mondhatnám hogy jól laktam vele, csak kicsit csillapította étvágyamat.

Sietősen egy pékséget kezdtem keresgetni, a megmaradt pénzemből talán még futja valamire.
Ruhabolt,tisztító,bank, sehol egy pékség.

Nem hiszem el hogy ezen az átkozott helyen nincs egyetlen élelmiszer bolt, vagy valami ahoz hasonló...
Az egész napomat ebbe öltem bele hogy találjak valami ennivalót....Befordultam egy kis utcába és egy kis könyvesboltra akadtam.
Nemsokára lemegy a nap, sietnem kell hogy egy helyet találhassak ahol aludhatok. De ez a kis bolt olyan hívogató.
Beléptem az ajtón és mintha valami csodaországba kerültem volna, könyvek minden mennyiségben, kívülről azt hinné az ember hogy alig van pár polc tele könyvekkel, de itt 2 emeleten keresztül még az asztalok is zsúfolva, felpolcozva vannak könyvekkel. 
-Bámulatos-csúszott ki a számon, ezzel hangot adva ámulatomnak.
-Akkor biztosan új vagy itt-szólalt meg valaki a hátam mögött.
Gyorsan megfordultam és egy csillogó szempárral találtam szemben magam.
-Üdvözöllek a nevem Jay. Az enyém ez a bolt.Jó tudni hogy vannak még emberek akiket annyira lenyűgöznek a könyvek mint engem.
-Szia! Az én nevem Amy. Gyönyörű ez a hely! Első ránézésre meg nem mondtam volna rólad hogy ez a hely a tiéd...olyan..
-Más vagyok?-fejezte be a mondatomat.
-Igen....
-Mert attól hogy valakinek fekete a haja tetovált és pc-t visel még nem szeretheti a könyveket?-mosolyodott el.
-Hát..
-Ne ítélj első látásra. És mi járatban vagy erre? még nem láttalak itt. Új vagy errefelé vagy csak átutazóban?
-Mondjuk úgy hogy átutazóban.
-És van már szállásod?
-Őszintén? Tegnap a park egyik padján aludtam-nevettem ki magamat.
-Te jó ég! Ha van kedved lakhatsz nálam amíg nem szerzel valami más helyet. Mit szólsz?
-Az remek lenne! Nagyon köszönöm.
-Nem tesz semmit-legyintett majd elment hogy bezárja a bejárati ajtót-Gyere hátul megyünk ki.
Követtem, pár sarokra rá megérkeztünk egy kisebb házhoz.
-Tudom, nem valami nagy de megteszi-nyitotta ki az ajtót-Körbevezetlek,nem lesz hosszú ezt a "villát" bejárni-nevetett.
Egy két hálószobás,egy fürdős kis konyhás és étkezős ház volt egy nappalival.
-Ez lesz a te szobád amíg itt tanyázol.
-Ezt most úgy értetted hogy itt potyázok és felfalom a hűtőd tartalmát?
-Valahogy úgy.
-Nemár-ütöttem vállba de ezen is csak nevetni tudott.
Elfoglaltam a szobát és első dolgom volt hogy lezuhanyozzak. Olyankor minden gond elszáll.
Mikor végeztem felkötöttem a nedves hajamat, felöltöztem és a konyha felé vettem az irányt, már messziről lehetett érezni a mennyei illatokat.
-Jay te még főzni is tudsz?
-Ha neked a pirítós és a rántotta annak számít, akkor én egy michelin csillagos séf vagyok.
-És....kész van? Mert farkas éhes vagyok....
-Nemsokára kész lesz addig ülj le a pulthoz.
zene

***

Egy hét telt el csendben, bizonytalanul, hogy vajon még keresnek-e. Ez idő alatt Jayel jó barátok lettünk, azt is mondhatnám hogy ő a legjobb barátom.Besegítek neki a boltban, mindent megbeszélek vele, de az elrablásomat még egyszer sem hoztam szóba. Inkább minél hamarabb el szerettem volna felejteni az egészet..de egy dolog nem hagyta.
Katy...még mindig ott lehet, rabságban...és megígértem neki hogy megmentem.

***

-Szép jó reggelt!-csapódott ki az ajtóm.
-Jay menj a fenébe nagyon korán van! Hagyj aludni!
-Nem lehet! Fel kell kelned! Ma új könyvek jönnek, és rendszerezni kell őket és elpakolni. Szóval ma korábban kell bemennünk-húzta le rólam a takarót.
-Jó jó megyek már.. de akkor kérek egy kávét.
-2 cukorral?
-Igen.. és pirítóst is!-szóltam utána.
-Meg lesz.
-Egy angyal vagy!
-Tudok róla-nevetett a konyhában.
-Egó..
-Hallottam ám!
Gyorsan felöltöztem rendbe tettem magam. A kis hátizsákomat mindig beviszem magammal a boltba, sose lehet tudni. De most a cigimet, az öngyújtót és a képet amit Jayről csináltam a kabátzsebembe tettem.
Reggeli után a boltba vettük az irányt.
-Én behozom a dobozokat, te addig kezd majd el a felcímkézést és a kipakolást.
-Rendben-szóltam utána és már el is viharzott a dobozokért.
Leültem a földre és egy elég vaskos könyvet kezdtem el tanulmányozni.
A csengő jelzett hogy nyílik az ajtó.
-Jay kicsit lassú vagy nem gondolod? Ha így haladsz ma nem végzünk a munkával...
De nem Jay állt az ajtóban.

2014. január 3., péntek

7.fejezet

Szökési terv


Reggel a zár kattanására ébredtem.
Az ajtó nyikorgással jelezte hogy valaki épp átlépi a küszöböt.
Megdörzsöltem a szemeimet hogy kitisztuljon a látásom.
Sten nézett velem szemben és egy barátságos mosolyt küldött felém.
-Itt a reggelid-tette le a mellém lévő kis éjjeliszekrényre a fémtálcát.
-Köszönöm!-ültem fel és ölembe vettem az étellel megpakolt tálcát.
-Most mennem kell, még sok a dolgom-megfordult és elhagyta a szobámat.
Miután szinte mindent megettem ami a tálcán volt bementem a fürdőbe lefürödtem és kicsit összeszedtem magamat.
A gardróbban találtam egy kisebb hátizsákot amikor valami hordható ruha után néztem ami remélhetőleg mindent takar.
Felöltöztem majd a táskát az ágyra dobva elkezdtem a tegnap esti kincseimet előpakolni.
A pénzt átszámoltam és eltettem egy kisebb zsebbe, az öngyújtó még működik, de a toll teljesen beszáradt. Szomorúan tettem vissza a fiókba a tollat. Reméltem hogy még használható és rajzolgathatok, firkálhatok vele ezt-azt.
Az öngyújtót is eltettem és azt az ételt is ami a reggelimből megmaradt. A gardróbból néhány ruhát eltettem eső vagy csak szimplán hideg idő esetére.
Már csak azt kellene kitalálnom hogyan jutok ki innen. Lépteket hallottam.
-A fenébe hogy mindig ilyenkor kell megjelenniük-forrongtam, közben a táskát megpróbáltam az ágy alá tuszkolni. Szerencsére sikerült.
A főnök toppant be.
-Jó reggelt! Mivel tegnap elkószáltál nem volt időnk hogy elköltöztessünk Katyhez. 
Eléggé elfogott a nevetés amikor arról beszélt h majdnem elszöktem, de ezt próbáltam leplezni.
-Tehát ma délután minden holmit ruhák sminkek egyebek amire szükséged lehet leviszünk Katy szobájába. El fogtok férni mivel neki van a legnagyobb szobája.
Megköszöntem neki a "kedvességét" és ő elviharzott a szobámból.
-A fenébe!- örülök hogy nem leszek egyedül de ha Katyhez cuccolok... akkor most mindent ki kell pakolnom a táskából... mert eléggé észrevehető egy telepakolt táska...franc!
A pénz és a tüzet a zsebembe csúsztattam, a ruhákat visszaraktam a gardróbba és megettem a kaját is. a táskát is visszaszórtam a szekrénybe és leültem az ágyra.
Időben mert kisvártatva Sten és testvére jöttek értem.
-Gyere velünk Amy!
-Hova megyünk?
-Hát a cuccaidért nemsokára jönnek a többiek, addig leviszünk levegőzni.
-De miért ketten visztek?
-Mert a főnök nem szeretné ha még egyszer szemelől tévesztenélek.
Ezen Den elkezdett kuncogni amiért Sten oldalbabökte.
-Gyere! Menjünk!-nyújtotta a kezét ezúttal Den.
-De előbb vegyél fel egy kabátot!-utasított Sten.
-Mehetünk!-jöttem ki a fürdőből.
Elég hideg volt kint. Most jobban szemügyre tudtam venni a tájat, mert a köd eltűnt.
Sehol semmi... kihalt minden... a távolban egy erdő...hát ez nem lesz sok segítség a szökéshez.

****
zene
-Azt hiszem most már visszamehetünk.
Bent amikor a folyosón haladtunk akaratlanul is meghallotta amit nem kellett volna.
"Igen  nagyon szemrevaló, a neve Amy, még nem törtük meg eléggé a lelkét, de érdemes lenne megnéznie őt is.-ez a főnök hangja volt"
Nem tettem semmit csak mentem amerre vezettek a két oldalamon lévő emberek.
-De ez nem az én szobám ajtaja-jelentettem ki kissé zavartam amikor megálltunk.
-Mostantól az-jelentették ki egyszerre majd beljebblöktek és mentek a dolgukra.

-Amy?-hallatszott egy halvány hang.
-Katy?
Nagyon megörültünk egymásnak. A szoba teljesen megváltozott hogy az én holmijaim is bekerültek.
Megbeszéltük a tegnapi dolgokat, hogy miért esett össze, hogy mit csináltam akkor. Amit nemrég a folyosón hallottam.
-És mit fogsz tenni?
-Elszököm, és ha sikerült akkor visszajövök érted-jelentettem ki.
-De mi lesz ha megtalálnak? Nem biztos hogy sokáig menekülhetsz előlük.
-Már egy részét elterveztem-kezdtem keresni a kis hátizsákot. Mindent beletettem ami délelőtt benne volt, már csak az ebédre kell várni hogy eltehessek egy kis élelmet.
-Szurkolok neked és segítek ha tudok valamiben, hogy megszökhess.
-Köszönöm!-öleltem át.
-Ebéd!-nyílt az ajtó, én gyorsan hátradobtam a táskát.
Katy megkapta a tálcáját de én semmit...
-Uhmm...én nem kapok enni?
-De igen.. csak azt én nem tudtam hogy mostantól te is itt leszel-vakarta meg  fejét..majd nemsokkal hozta az én ebédemet is.
-Együnk!-csaptam össze a kezeimet és szinte mindent elfogyasztottam amikor rájöttem hogy valamennyit el kellene tennem.
-Kéred az enyémet?-nyújtotta Katy a tálcáját-én most nem vagyok éhes.
-Uhumm-vettem el tőle és a tartalmát a táskába süllyesztettem-Arra gondoltam hogy este kéne meglépni.
-De akkor sokkal jobban figyelnek mint nappal...talán hajnalban kéne menned, akkor szoktak embereket váltani.
-Hmm jó ötlet... tudod merre tudok innen kijutni feltűnés nélkül?
-Ha leérsz a földszintre és a konyha felé mész arra van egy nagy vasajtó. Tudod merre van a konyha?
-Igen.. múltkor pont arra jöttem vissza...

***
Katyt levitték levegőzni, és most egy hapek áll az ajtó előtt nehogy meglépjek, mert ezeknek vagy 6 órába is beletelik mire felszerelnek egy zárat, de az hogy elraboljanak egy nőt feltűnés nélkül hát az aztán megy mint a gyorspofon. 

***
Vacsora után hamar elmentem aludni hogy még hajnal előtt felkelhessek.
Nem sikerült elaludnom.. egész este az ment a fejemben amit a folyosón meghallottam...
zene

Motoszkálást hallottam és észrevettem hogy nemsokára hajnalodik.Gyorsan felkaptam a táskát a vállamra, a cipőmet és mentem kifelé.
Leértem a konyhába... még senkivel sem futottam össze, de valaki közeledett a konyhához. Elbújtam a pult mögött. Az a szerencsétlen aki most a pulton eszik el fogja játszani az esélyemet a szökésre.....
Menj már el!-mondogattam magamban.. és sikerült végre elment.
Vártam egy darabig amíg elég távolt kerül majd a vasajtó felé mentem.
Amint kijutottam a falhoz simulva lopakodtam és néztem hogy hol lehetnek azok a jómadarak akik meg akarnak állítani engem a tervemben.
A köd és a pillanatnyi sötétség segített abban hogy eljussak a birtokról.. el az erdőbe.
Kezdett világosodni amikor én az erdőbe értem.
-Végre-fújtam ki magam amikor már az erdő közepén lehettem.
Elővettem a kaját amit Katy adott és elkezdtem falatozni.
Nem maradhatok itt sokáig, hamar rájönnek majd arra hogy elszöktem...nem is merek belegondolni abba hogy mi lesz akkor, ha megtalálnak.
Továbbindultam, már dél lehetett amikor megpillantottam egy kisebb városkát. Nagyon megörültem. Elkezdtem az irányába futni. Elragadtak a kirakatok, az a sok boldog ember... ha tudnák hogy mi történt velem.. még nem szólhatok erről senkinek hátha lefizették valamelyiket.. keresnem kell valakit akiben megbízhatok, akire az életemet bízhatnám.
Elővettem a pénzt, amit találtam és bementem egy boltba venni egy doboz cigit.
Nem vagyok függő, csak alkalmanként szívok el egy-egy szálat. Volt hogy egy doboz fél évig kitartott.
Megvettem amit akartam és eltettem azt a táskámba majd továbbmentem...
Sétálgattam a városban, élveztem hogy szabad vagyok és új tervet szövögettem, hogy hogyan mentsem meg Katyt és hogy kell találnom valaki aki hisz nekem.
Hamar este lett, én egy parkban egy padon aludtam.
Csodás volt a csillagos égbolt, hamar elragadott az álom.


2013. december 29., vasárnap

6.fejezet

Aki keres az talál

Arra ébredtem hogy napfény tölti el a szobát. Miután reggeliztem zuhanyoztam és felöltöztem volt időm újra elővenni a könyvet, mielőtt a barátaimhoz mentem volna.

"Egy forró fürdő minden bajt elfeledtet. Elég sok rajtam a zúzódás és most újra érzem a pofon után való zsibbadást az arcomon.

Örökké ott tudtam volna üldögélni, de kihűlt a víz. Magamra kaptam gy törölközőt és indultam a gardróbba.Csak reméltem hogy azóta eltűnt a vér és minden egyéb amit reggel találtam odabent..Megkerestem a villanykapcsolót hogy lássak az esti sötétségben. Egy tiszta, rendezett helyiség fogadott, tele szép tiszta, és új ruhákkal.
felkaptam a fehérneműt és egy nagyobb pólót ami elég kényelmesnek néz ki hogy aludhassak benne. Találtam egy hajgumit amivel felköthettem a hajamat. 

Megnyugtató a fürdő, a gardróbbal.. ide senki más nem jöhet be csak én, mivel belülről zárható... bár amilyen erővel be lett törve a kinti ajtóm nem hinném hogy nehézséget okozna ezt egy pöccintéssel kinyitniuk. Ahogy kiléptem a fürdőből minden tekintet rám szegeződött.. sosem szerettem ha a figyelem középpontjában vagyok most meg főleg nem vágytam erre.
Gyorsan húzogattam lejjebb a póló alját, így is a combom aljáig ért de még ez sem tűnk kellő mennyiségű takarásnak.
-Khmm-jelentettem ki nemtetszésemet a pillantásokra.
-Nemsokára készen vagyunk-jelentette ki az egyik.
Inkább nem szóltam semmit, leültem az ágyamra és vártam hogy végre készen legyenek.
El sem tudom képzelni hogy mi tart olyan sokáig egy nyomorult zár kicserélésében..

Jó sok idő elteltével végre elmentek. Még jobban tanulmányozhattam a szobámat.
Feldöntöttem a matracomat odébb tologattam a szekrényeket Találtam egy öngyújtót és némi pénzt..de ez egy fél doboz cigire se elég... hmm talán a komód fiókjaiban találok valamit.
Egy toll és még több pénz. Na ez már valami. az éjjeliszekrény fiókjába rejtettem a megtalált kincseimet, ha eddig nem takarítottak majd biztos most jön rájuk hogy mindent átkutassanak..

Mindent visszatoltam a helyére és bemásztam az ágyba... nem a legkényelmesebb de amennyire most kimerült vagyok egy kinti padon is eltudtam volna aludni... egy darabig azért néztem a csillagokat és gondolkoztam.
zene
Vajon keres a családom? feltűnt a barátaimnak hogy nem jelentkeztem? Hiányzom egyáltalán nekik?
Minden áron meg kell szöknöm, még ha bele is pusztulok de nem adhatom fel...

2013. december 28., szombat

5.fejezet


Tehese angels who carry me..


Remegtem az érintésétől. Elfogott a hányinger és az undor.
Szinte már könyörögtem hozzá:
-Kérlek.. kérlek ne bánts!
-A könyörgés itt mit sem ér!-nevetett ki.
-Tűnj innen!-löktem hátrébb de nem nagyon hatotta meg.Egyre mérgesebbnek tűnt, hamar kimutatta az ellenkezésem iránt táplált dühét.Erősen felpofozott,még látszódtak a nemrég kapott kékes zöldes foltok a testemen...erre még ez is.
Megragadta a pólómat és egyszerűen leszakította rólam.
Először inkább csak tátott szájjal álltam és néztem hogy ez most tényleg valóság vagy igaz-e. Akkor kaptam észbe hogy futnom kéne mielőtt a nadrágom is úgy végzi mint a póló....de innen nincs menekvés. Az ajtó zárva.
A fürdő felé vettem az irányt amikor újra éreztem erős fogását a felkaromon, majd hirtelen az ágyravágódtam.
 És belém csapott az értelem. 

A csipogó! Gyorsan előkaptam és az orra előtt megnyomtam a gombot.
-Ribanc!-csapta ki a kezemben lévő kis kütyüt. Nagyon mérges lett, látszottak az erek a nyakán, kezdtem hátrálni, minél messzebb tőle annál jobb.
A sarokban kuporogtam és vártam hogy megmentsenek....az ajtó ami a kijutásomat akadályozta egyszerre kicsapódott a zárat kitéve a falból és újabb két ismeretlen emberrel találkoztam.
-Charlie!-ordította az egyik férfi...-a főnök szerint megint játszadozni akartál az egyik eladható lánykával.Ugye tudod ha ez megint előfordul akkor a torkod bánja?
A szemeim elkerekedtek..mi van???? eladható lányka?
-Szóval most gyere szépen!-a másik fickó megragadta a karjánál és kirángatta a "szobámból".
Mintha ikrek lennének.. annyira hasonlítanak egymásra.
-A nevem Sten-nyújtotta felém a kezét hogy felsegítsen,hamar kapcsolt hogy a ruhacafat a földön a pólóm akar lenni...-várj hozok neked egy pólót.
Egy szimpla fekete póló volt a hátulján csipkével..
-És aki kirángatta Charlie-t a szobából ő a bátyám, Den-én még mindig a sarokban kuporogtam...féltem hogy bántanának-Nem maradhatsz itt, főleg hogy miután elég gyorsan szétszedtük a zárat...szóval most gyere-nyújtotta újra felém a kezét.
Vajon mekkora lehet egy a hely? ezen gondolkoztam amikor már nagyon sok lépcsőn átverekedtem magam de még mindig nem értünk oda ahova Sten igyekezett velem a háta mögött.

Megálltunk egy ajtó előtt.
-Sss...figyelj-mutatott az ajtóra..hangos ordítás szűrődött ki. 
    Eljátszottad az utolsó esélyed! Megmondtam hogy én magam fogom elvágni a torkodat!
    Kérlek főnök kérlek nem fog többé előfordulni!
    Tényleg nem fog erről magam kezeskedem-jelentette ki a főnök...elhanyatló üvöltés után újra beszélgetni kezdtek. Ezt takarítsátok el.. délutánra ne legyen itt! Megértettétek? Mindenki egyszerre jelentette ki? Igen főnök!

-Mi-mi volt ez?- kérdeztem összerezzenve.
-Csupán Charlie... túl sok hibát vétett.Ezért már alulról szagolja az ibolyát-halkan elkezdett nevetni, de amikor észrevette hogy nyílna az ajtó gyorsan odébbhúzott minket.
-Főnök itt van a lány-épp kezdtem volna közbeszólni hogy nevem is van de akkor megpillantottam bent a holttesten...jobb ha most inkább befogom a szám mielőtt engem is megölnek.
-Helyes. Hozd Katyt és menjetek ki. Kell a friss levegő egy ilyen élmenyekkel teli reggel után-megfogta az államat és kényszerített hogy a szemébe nézzek-Hidd el nem olyan rossz itt nem bántunk ha jó leszel-ezzel elindultunk Katy szobája felé. Szokásos módon az ajtó nyitva.

-Nagyon örülök hogy újra láthatlak-ugrott a nyakamba, amikor meglátta hogy én is jelen vagyok.
Nem szóltam semmit csak szorosan magamhoz öleltem, de még mielőtt helyre jött volna a lelki állapotom, Sten közbeszólt.
-Vegyetek fel kabátot...hideg van kint...
-Már elnézést de nekem nincs semmi ruhám.. tudod nem tudtam összepakolni mielőtt elraboltatok volna-elnevette magát aztán Katy gardróbjára mutatott.
-Kb ugyanolyan magasak vagytok, biztosan jó lesz az egyik kabát rád.

Elég nagy köd volt kint ahhoz képest hogy ősz volt...körbe körbe sétálgattunk. Azt hiszem egy hintát pillantottam meg a ködben elveszve..mindig is imádtam hintázni. Ha valami bajom volt vagy hintáztam vagy felkaptam a deszkámat és elmentem minden bajomtól távolkerültem ilyenkor.
Visszarángatott merengésemből hogy Katy rosszul lett. Amíg drága fogvatartóm vele foglalkozott úgy éreztem meg kell próbálnom elszökni, és ha sikerül visszajövök Katyért és megmenekülünk.

Éreztem hogy átjárja a testem az energia. Sosem voltam jó futó de most még egy olimpiát is megnyerhettem volna. Az ismerős alakok elvesztek a ködben.
-Gyere vissza!-ordított.
Figyelmen kívül hagytam és csak arra figyeltem nehogy elessek, vagy nekimenjek valakinek vagy valaminek. Elsüvítettem a hinta mellett de akkor észrevettem újból Katyéket... Hogy lehetek ekkora szerencsecsomag?!? Hogy futhattam körbe? 

Ha odafutok hozzájuk nagyon megbánom, a b terv... az talán megment hogy ne keveredjek nagy bajba...már nincs időm lelécelni innen mert lépteket hallok mindenhonnan.
B terv: vissza a hintához azt tettetve hogy csak egyedül szerettem volna lenni a friss levegőn..talán beválik.
A hinta irányából még nem láttam alakokat. Amint leültem minden erő amit addig éreztem eltűnt, levegő után kapkodtam.Lassan megnyugodtam és elkezdtem hintázni. Furcsa hogy senki sem vette észre, hogy itt vagyok.

Arra lettem figyelmes hogy éhes vagyok, körülnéztem és már lassan kezdett besötétedni...minden bizonnyal engem keresnek...ha megpróbálnék elszökni akkor megtalálnának... de itt a közelben a szerencsétleneknek eszükbe sem jut keresni engem.. idióták.
Álmos vagyok éhes és kimerült... talán jobb lenne ha bemennék a "ketrecbe". úgy is meg fogok szökni,de nem ma.. az nehéz lenne. Lábam a talajt érte és elindultam visszafele.

Minden ajtó zárva van kivéve a bejárati nagy vasajtót és Katy szobájának ajtaját..tényleg értelmes dolog...
Lassan nyomtam befelé az ajtót. Amikor beléptem senki sem volt ott..mintha kihalt volna minden..
-Hahó!-Van itt valaki?-semmi válasz nem jött. Mentem helységről-helységre mí nem egy nappali szerűséget találtam. Rengetegen voltak ott és éppen beszéltek. valami nagyon fontos témáról lehetett szó mert a főnök nagyon bosszúsnak nézett ki. Úgy gondoltam jobb ha nem szólok közbe. Inkább megvárom amíg kicsit lecsillapodnak. Egy kicsit odébb leültem és vártam.

-Te vesztetted el! Ha nem kerül elő akkor a te torkodat is átvágom!-fenyegetőzött a főnök....azért sajnálom Stent...ő elvégre is segített nekem.. vagy talán csak a munkáját végezte... nem is tudom...
Amikor már úgy gondoltam nem ölnek meg azért mert visszajöttem közbeszóltam.
-E-elnézést-elég kínos hogy az egész banda egyből a legkisebb pisszenésemre előrántja minden fegyverét-Kaphatnék valamit enni? Nagyon éhes vagyok-bámultam a cipőmet egyre jobban.
-Te jó isten-hangzott a főnöktől és Stentől egyszerre, Sten rohant hozzám megölelt majd hátul összefogta a kezemet nehogy próbálkozhassak valamivel..... ilyen állapotban maximum egy legyet tudnék lecsapni de azt is csak akkor ha az a légy eléggé be van drogozva.
-Hol voltál?!-üvöltött a főnök?-Hogy merészeltél elszökni??? És mi vezetett addig hogy visszagyere-ezt a mondatot már elég lágyan mondta a többihez képest.-Sten most megúsztad, de többet ilyen ne forduljon elő! Intézd el hogy ne legyen éhes, utána menjen el fürödni majd aludni,amíg fürdik csináljátok meg a zárat amit ma kitéptetek a falból-sorolta az utasításokat.

Egy tágas konyhaféleségben leültünk, elém tett minden hozzávalót hogy válasszak mit szeretnék enni és csináljam meg magamnak. Miközben ettem semmi másra nem gondoltam mint hogy egy forró fürdőt akarok semmi mást.

-Hol voltál?-félve néztem rá miközben folytattam az evést-Hol voltál?-kérdezte ezúttal erősebb hangszínben.
-A hintánál-alig volt hallható a hangom-megnyugtatott hogy egyedül lehettem.
Csak elmosolyodott és nézte ahogyan eszem.
-Többet ne hozd rám a frászt.....ha végeztél akkor gyere-mondta miközben az utolsó falatokat is lenyeltem.
Felvezetett a padlásszobába, én bementem hogy vegyek ez hosszú forró fürdőt amíg ő és a többiek megcsinálják a zárat az ajtón."

Hajnal körül letettem a könyvet.Nagyon álmos lettem. A félelmetes hogy ez a történet megtörtént...jah és persze hogy vérrel vannak karikázva a szavakat összerakó betűk... ettől még mindig futkos a hátamon a hideg....
Lassan elnyomott az álom.

2013. november 29., péntek

4. fejezet

Bárhová kerülök jobb mint jelenleg..

Nem bírtam ki hogy este ne folytassam az olvasást fogalmam se volt mennyi lehet az idő...
"Csak feküdtem, majd elnyomott az álom...
Azt álmodtam hogy a családommal vagyok.. éppen karácsony van és körbeüljük a kandallót...Albert nagybátyám meséli a hihetetlen történeteit, közben én anyuval csak nevetünk apám unott fején..Ajándékozáskor nézzük a hugaim csillogó tekinteteit.Még mielőtt befejeződhetett volna az álmom éles fájdalomra keltem fel. Mindenem sajog. A verésnek meg lettek a következményei. mindenhol kék lila és zöld árnyalatban "pompázik" a bőröm. Néhol a véraláfutásaim is teljesen kivehetők. Belenyomtam a fejemet a párnába mintha ez csak egy rossz álom lenne és újra a családommal lehetnék.
A csendet a padlásszobában csak a kintről halványan hallatszó madárcsicsergés töri meg. Fény tölti be a szobát ahogyan kel fel a nap. Odasétálok a kis ablakhoz és megfigyelem, hátha ismerős a környék, de hiába. Sehol egy ház vagy egy ember.. senki, csak a madarak akik szabadon szállhatnak amerre kedvük tartja míg én itt vagyok. Gyomrom jelezni kezdd hogy ismét éhes...
Talán ma is koplalok? Vagy megszánnak és adnak száraz zsemlét mint tegnap? Ki tudja...
Majd a tekintetem egy eddig rejtőzködő ajtóra vetem.
Közelebb lépek és hitetlenkedve nézem hogy nyitva van. Lassan belépek a helységbe a falon villanykapcsoló után kutatva. Kattan egyet és fény árasztja el a szobát. Egy fürdő... elég tisztességesen néz ki.. nagyjából még tiszta is...új fogkefe kis sincs bontva és minden ami csak kellhet..most viccelnek velem? vagy tényleg azt hiszik h nem fogok megszökni...?? Ni csak még egy ajtó..egy gardrób... kicsit poros de vannak benne új és régi ruhák is...  végignézem mikor kikerekedett szemeim a padlóra kalandoznak...vér....teljesen belepi a vér a gardrób hátsó részét..még a falra is került nem elhanyagolható mennyiségben.Mit tettek ezek az emberek? Hány embert ölhettek meg idáig? Én lennék a következő??

Légzésem egyre szabálytalanabbá válik, gyorsan elhagytam a szobát, és becsaptam magam után a fürdő ajtaját.

-Mi olyan félelmetes egy fürdőben?-szólal meg egy alak aki az ágyamon ül. Őt még nem láttam..
-K-ki vagy te és mit csinálsz itt?
-Én előbb kérdeztem.
-A gardrób-felelem és lesütöm a szememet, majd összekuporodom.

A férfi értetlenkedve néz rám és gondolkozik. Hirtelen az arckifejezése dühödté válik és elkezd ordibálni.

-John! John! Az ég szerelmére ha azt mondom neked hogy valamit csinálj meg akkor egyből megcsinálod!
Erre egy nagyjából velem korombeli futott be a szobába. De inkább az lepett meg hogy az ajtóm nem volt zárva.
Az öregebb pasas felém lépett és a kezét nyújtotta.
-Gyere! Nem lesz semmi bajod.-remegve felé nyújtottam sebeimmel és foltjaimmal tarkított kezemet, mire ő felhúzott a földről két lábra állítva engem. Elképedt mikor jobban szemügyre vett.
-Ezt ki tette veled?
-Nem tudom-elfojtott hangom alig volt hallható.
-Az volt aki tegnap felhozta az ételedet?
-I-igen..
Nagyot sóhajtott és a fiú felé fordult.
-Intézd el a gardróbot és szerezz ennek a lánynak ruhákat. Sok időt fog eltölteni velünk.
A fiú egyből kirohant a "szobámból".
A férfi levezetett egy másik emeletre, egy másik szobába, ahol volt egy lány. Riadtnak tűnt, szemeit felemésztette a félelem és a sötétség.
-Te most itt maradsz amíg a szobád kész nem lesz!-utasított a férfi.
Amint kiment és elkezdett ordítani.
-Mit képzeltél hogy agyon vered szerencsétlent? Élve kell nekünk! Ha még egy ilyen megtörténik akkor magam vágom el a torkodat! Megértetted?!...

-Hogy hívnak?-szólítottam meg az ágyon ülő lányt.
-Katy  vagyok-nem nézett rám csak meredt előre.
-Mért vagyunk mi itt?Vannak mások is rajtunk kívül?
-Mindig vannak....egy ideig itt tartanak minket majd elvisznek...
-Elvisznek hová?
-Azt senki sem tudja-tekintetét rám fordította... az arca beesett volt, a szemei szinte már feketék.
-Nem próbáltál meg megszökni?
-Az lehetetlen...innen nincs kiút... vagy elhurcolnak, vagy meghalsz..
Teljesen megfagyott bennem a vér.
-Hogy mi? Meghalunk?Vagy elhurcolnak?
-A te szobád a padlásszoba igaz?
-I-igen-nyeltem egy nagyot.
-Aki ott volt felvágta az ereit, úgy jutott megnyugváshoz a lelke...

***

Egyre jobban összebarátkoztam a lánnyal annak ellenére hogy elég félelmetes tud lenni...minden.
Én is bemutatkoztam neki, meséltem a családomról és ő is az övéről.
Megtudtam hogy ő már egészen kislány kora óta itt van. 

-Katy! Enned kell! Ilyen soványan nem kellesz majd senkinek se!-szólalt meg az ajtón betérő alak.
Egy nagy fémtálcát tartott a kezében tele minden finomsággal. Ehhez képest az én tegnapi ételem semmi se volt. 
-Hát te meg? -tekintetét egyenesen rám veti-Mit csinálsz te itt!?
Összerezzentem, és hátrébb másztam az ágyon.
-T-t-takarítják a szobámat...idehoztak amíg nem lesz kész.
-Akkor minden bizonnyal te vagy Amy-mosolyodott el-Mit ne mondjak egészen szemrevaló vagy.Gondolom akkor ma még nem kaptál enni, mindjárt hozok neked is. Katy neked pedig ajánlom hogy mindent megegyél a tálcáról különben..!-inkább nem fejezte be a mondatot, csak megfordult, és kiment a szobából.
-Neked sose zárják be a szobádat?-kérdeztem miközben rápillantottam.
Közben ő elkezdte egyesével az ágya alá pakolni az ételt.
-Nem..nincs energiám elszökni, vagy elfutni...
-Mért nem eszel?
-Megpróbálok életben maradni...ha nem kellek senkinek nem fognak elhurcolni.
Belém csapott a döbbenet....

***

Az ételem még mindig nem ért ide..hol lehet már?
Nagy tekintettel néztem hogy Katy tálcáján még mindig rengeteg étel van, és még csak egy fél szendvics az amit megevett belőle.
-Ehetnék belőle?-mutatok a tálcán sorakozó ételekre..
-Hogy ebből?-gyorsan elém tolja a tálcát annak tartalmával-Kérlek edd meg helyettem-szinte már könyörgött.
Szempillantás alatt betoltam mindent ami rajta volt és jóllakottam hátradőltem.
-Köszönöm ez jól esett.-öleltem meg.
-Semmiség. Inkább én köszönöm. Meddig maradsz itt nálam? Remélem sokáig.
-Fogalmam sincs...mennyi idő lehet mire egy televérezett gardróbszobát kitakarítanak?
-Gőzöm sincs-mire elnevette magát és én is nevetni kezdtem-Jó hogy itt vagy...még nem nagyon volt barátom-törékeny testével felém fordult majd átkarolt.
-Én is örülök hogy nem kell egyedül lennem. Ha találok módot akkor kijutok innen, és te s velem jössz majd.
Nyílt az ajtó és ugyan az az egyén sétált be rajta.
-És itt is van. Egyél.-majd a fém tálcára pillantott-Remek! ügyes vagy Katy! Jó hatással van rád ez a lány-mutatott rám-A szobád hamarosan készen lesz, és mehetsz is vissza oda.
-Kérem ne! Nem akarok megint egyedül lenni!-szóltam utána-Bármit csak azt ne-talán az utolsó mondatomat nem gondoltam át rendesen.
Megfordult és kezével végigsimította az arcom..kerülgetett a hányinger.
-Bármit?Lehet hogy beszélek ez ügyben a főnökkel drága...-majd elhagyta a szobát..
-Katy..-hangom alig volt hallható.
-Igen?
-Kérdezhetek pár dolgot?-válaszul csak bólogatott és egy szerény mosolyt mutatott felém-Mért figyelnek ennyire rád? Mármint hogy érezni szinte már törődnek veled.
-Azt már mondtam hogy nagyon régóta vagyok itt..talán ezért...nem próbáltam megszökni.. ismernek...nekem ez már szinte az otthonom..de minden esetre ha el akarnának hurcolni.. inkább nem eszem..
-Hmm-csak ennyi volt amit válasznak adhattam.
-Most én is kérdezhetek valamit?-hangja enyhén elcsuklott.
-Persze!
-Barátok vagyunk?-erre felugrottam és elkezdtem ugrándozni hogy igen hát ez természetes és szorosan magamhoz öleltem, jó volt érezni hogy valakire számíthatok és megoszthatok vele mindent.

***

Az ajtó nyikorgása jelezte hogy újabb ember zavarja meg a beszélgetésünket Katyvel. Megint az idősebb férfi...
-Katy drágám! Hallom jó hatással van rád ez a lány-majd hozzám fordult-Charle szerint szinte bármit megtennél hogy itt maradhassál Katyvel..ez igaz? 
-I-igen.. nagyon szeretnék itt maradni nem akarok újra abban a sötét szobában lenni-szememmel a szobát nézegettem, nem mertem a férfi szemébe nézni...
-Rendben...ha jól viselkedsz akkor ideköltözhetsz hozzá, de akkor egy zárat kell szerelni az ajtóra-jegyezte meg végül Katy felugrott megölelte és megköszönte neki...ez fura...
-De addig is-folytatta-kész a szobád szóval Charle nemsokára itt lesz érted hogy felvigyen..mivel kérte hogy eltölthessen veled némi időt, megengedtem neki, de ha bármivel próbálkozik tessék-átnyújtott egyfajta csipogót- nyomd meg a piros gombot és ott leszek...nem hagyhatom neki h lerontsa az értékedet...-hogy mi? az értékemet? miről beszél pontosan?? gondolataim cikáztak a fejemben, mielőtt bármit is mondhattam volna a férfi eltűnt.
Nagyot nyeltem és hátradőltem az ágyon. Könnyek lepték el az arcomat. Katy megpróbált megnyugtatni de hiába...félek.. rettegek...
Pár percen belül nyitódott az ajtó...akkor már biztos.. ő Charle..
-Jó viszont látni szépségem!
-Ne merj így hívni!-sziszegtem.
-Inkább legyél hálás!Elintéztem neked hogy majd itt maradhass!-a karomnál fogva rántott fel az ágyról és rángatott fel egészen az emeletre.Szorongattam a csipogót, majd gyorsan zsebretettem.
Az ajtóm kinyílt és akkora erővel löktek be rajta hogy nekiestem a falnak, majd a földrehulltam.
A zár kattant, és a férfi egyre csak közeledett.
-Szóval, szépségem-éreztem lehelletét a bőrömön-azt hiszem hogy tartozol nekem..és már tudom mivel tudnál törleszteni...